Az érzelmeink, ha vannak, a gondolkodást segítik
Miért van az, hogy az egyéni (véleménynyilvánítási) szabadság, netán szabadosság védelmében némelyek képesek akár a legdurvább sértéseket is hozzánk vágni, olyanokat, amelyek (nemzeti) identitásunkban sértenek? Miért lehet az, hogy ezt leggyakrabban az emberi (vagy akár nemi) szabadságjogok élharcosai teszik? Éppen azok, akiknek egyébként szent és sérthetetlen az Ember saját hite és meggyőződése, nemi identitása és világfelfogása, ennek meggyőződéses hívei? Hogy nem képesek helyesen dönteni jó és rossz között? Ha nem szándékosan akarnak aljasok lenni, akkor mégis miért teszik?
Nos, a magyarázat meglehetősen egyszerű, tudományosan is levezethető, csak ritkán kerül sor ennek kifejtésére. Mert azok számára, akiknek ezt meg kellene tenniük (azaz rendelkeznek erős nemzeti öntudattal), a jelenség oka annyira egyértelmű, hogy fölösleges időtöltésnek tűnik a bizonygatása. De én most mégis erre teszek kísérletet.
Zsigeri érzetek
A bevezetőben megfogalmazott kérdések megválaszolásához, ahogyan az érzelmek működésének megfejtéséhez is Antonio Damasio portugál neurológus szakmai felismerése ad támpontot. Damasiót a Descartes tévedése című, 1994-es könyve tette ismertté, amelyben megfogalmazza a szomatikus marker hipotézist (zsigeri/testi jelző), ami mára már az érzelmek természetét kutató pszichológia egyik megalapozott elméletévé vált. A portugál tudós munkáiban részletesen feltárja, hogy az agy mely részeinek sérülései okozhatják az érzelmi reakciók részleges vagy teljes hiányát.
Bár a sérült agyú ember érzelemfelismerési képessége károsodik, sőt döntésképtelenné is válhat, attól még érvelőképessége és racionális gondolkodása kiválóan működhet.
Az ilyen sérülteknél eltűnhetnek bizonyos szomatikus markerek, azaz éppen azok a speciális fajta kognitív (gondolkodáson alapuló) érzelmek, amelyek elképzelt események, történések, cselekvések előrejelezhető kimeneteleit jelzik számunkra a múltbéli tapasztalatok alapján. Ezek a markerek jeleznek nekünk, ha valami korábban rossz tapasztalatokkal járt, de akkor is, ha jóval. Zsigeri érzetek formájában alakítják gondolkodásunkat, azaz anélkül segítenek a rossz döntések elkerülésében vagy a jók meghozatalában, hogy ezek okát pontosan, még a döntés előtt megértenénk.
Így segíthetik megtapasztalt érzelmeink a gondolkodásunkat.
A kísérlet
Az elméleti felvezetés után íme a hipotetikus kísérlet. Minden alanynak át kellett esnie egy előzetes vizsgálaton, ahol az érzelmi reakciókat a bőr elektromos ellenállásának változásával mérték, miközben olyan, a nemzeti identitás szempontjából fontos műveket kellett meghallgatniuk, mint a Himnusz, a Szózat vagy egy részlet az István, a király című rockoperából. Az alanyok harmada olyanokból állt, akik valamilyen agyi sérülésük miatt csökkent érzelemfelismerő képességgel rendelkeztek. Mindezek után mindenki kapott egy válogatott szitkokat tartalmazó listát, hogy rangsorolja azokat durvaságuk szerint. A szitkok között egyenlő arányban oszlottak meg a személyi, nemi, vallási és nemzeti/nemzetiségi öntudatot sértő kijelentések. Meglepő eredmények születtek.Azok többsége, akikre érzelmileg hatott a nemzeti öntudatra utaló ikonikus művek valamelyikének meghallgatása, a nemzeti/nemzetiségi öntudatot sértő szitkok közül többet tekintett durvábbnak, mint azok, akikre nem hatottak különösebben a meghallgatott művek. Érdekesség, hogy az utóbbiakhoz közelítő szórásban sorolták be a szitkokat azok is, akik valamilyen agyi sérülés miatt csökkent érzelemfelismerő képességgel rendelkeztek.
Érzelmileg süketek
A hipotetikus kísérlet is bizonyítani látszik, hogy azok, akiknél semmilyen érzelmet nem keltenek a nemzeti szimbólumok, lényegében alig különböznek azoktól, akik nem rendelkeznek vagy elvesztették érzelemfelismerő képességüket. Az ilyen emberekben nem működnek a zsigeri/testi jelzők (szomatikus marker), amikor nemzeti érzésekkel/érzéketlenséggel kapcsolatos tetteket (írásbeli, szóbeli cselekedeteket) hajtanak végre, döntéseket hoznak meg. A markerek hiányában nem jelennek meg a zsigeri érzetek sem, amelyek megakadályozhatnák, hogy a jó helyett rosszat cselekedjenek, amikor mások nemzeti(ségi) identitásába gázolnak éppen. Ha nem feltételezünk szándékosságot, azaz nem szántszándékkal nyilatkoznak, írnak vagy beszélnek a nemzeti érzelmek szempontjából sértőn, akkor rájuk úgy kell tekintenünk, mint azokra, akik elveszítették érzelemfelismerő képességüket.
Ezért elvárni sem lehet, hogy tekintettel legyenek ránk, olyanokra, akiknek esetleg mond még valamit az, hogy magyar. Mint ahogy nincsenek is, mert ők ebben a személyiségi vagy öntudattartományban süketek…
Egyértelmű, hogy egyénenként változhat, ki milyen tartományban lehet süket érzelmi szempontból. Mint ahogy az egy másik cikk témája lehet, hogy vajon tágítható-e az a tudattartomány, amelyben érzelmi hallással rendelkezünk? Vagy ha negatív érzelmeket gerjeszt valakiben mondjuk a nemzeti dal, akkor az átcsaphat-e pozitív érzelmekbe, s ha igen, hogyan?
***
A cikk megírásához Mérő László Az érzelmek logikája (Tericum Kiadó, 2010) című munkája adott muníciót. A szakmai felvezetést ebből a műből kölcsönöztem, miként a szomatikus markerekről szóló részletek többségét is.
