This post is popular. 1 337 Megtekintés

Verestóy Attila retro – utolsó interjú(m)

Majdnem elveszett hangfelvétel. Verestóy Attila egyik utolsó interjúja 2016-ból. Ritkán nyilatkozott.

Verestóy Attila retro. Véletlenül bukkantam rá erre a hangfelvételre, mely 2016. október 31-én készült az akkori parlamenti választások küszöbén. Majdnem minden fontos kérdésről szó van benne: román belpolitikai helyzetről, a FIDESZ és RMDSZ viszonyáról, de Verestóy szenátor vagyoni helyzetéről is. Szándékosan nem vágtam ki belőle semmit, tehát vágás nélkül hozom nyilvánosságra. Sok tekintetben még mindig, azóta is aktuális, különösen a mostani helyhatósági választások apropóján. (Kegyeleti okokból, kérlek, visszafogottan szólj hozzá. Verestóy Attila 2018. januárjában hunyt el, rákban.)


És itt olvasható a Verestóy Attila halálára írt nekrológ-jegyzetem, mely a Székelyhonban jelent meg.

Ha elmennek az ellenfelek is, mondd, mi lesz velünk?

Nehezen tudtam eldönteni, hogy a kedden éjszaka, 63 évesen elhunyt Verestóy Attiláról kell-e írnom, s ha igen, akkor miért nekem? Pont nekem? S aztán eldöntöttem, hogy igen, éppenhogy nekem kell, de minimum nekem is. Több okból, sorolom…

Egy. Sosem voltunk barátok, de ellenségnek sem tudtam tekinteni, legfeljebb kemény ellenfélnek még akkor is, ha nem azonos súlycsoportban játszottunk. Többnyire a helyhatósági választások kampányaiban „ütköztünk”, s akkor sem közvetlenül. De minden általunk megnyert választás után (volt vagy három), még ha csak futólag is, de gratulált. Nem tudom most már megkérdezni, hogy valóban elismerően-e, de kimondta! A „kisvakarcsnak”, ami lehettem anno, s ami – sokak szerint – ma is vagyok. Tetszik vagy sem, de elismerésnek hatott még akkor is, ha netán puszta gúny volt.

Kettő. Sosem dolgoztam neki, mert úgy hozta a sors és az eltérő ideológiai meggyőződésünk (is!), hogy sose kerültünk egy politikai térfélre. Maximum megnemtámadási szerződés lépett néha érvénybe, s az is hallgatólagos, hiszen neki – jó esetben – sejhaj voltam a nóta végén. Ha. Utolsó interjúnk alkalmával mégis tudott úgy értekezni velem, hogy önnön fontosságom súlya majdnem agyoncsapott. Utólag persze rájöttem, hogy kiválóan manipulál(t), s most az egyszer nem pejoratív értelemben használom a kifejezést.

Ott volt a „szeren”, rendkívül intelligens volt, s gyakran fordult elő, hogy észre sem vetted, s úgy megküldött, hogy a fal adta a másikat. Keveseknek adatik karizma. Neki megvolt.

És ismerek még egy politikust Székelyudvarhelyen, aki azért lett „valaki”, mert Verestóy Attila leállt vele háborúzni.

Kisgömböcöt éppen ellenfele, azaz a szenátor hozta helyzetbe azzal anno, hogy komolyan vette. Egy kis malíciával mondhatnám azt is, hogy azzal tett(e) naggyá, hogy ellenfelének választott(a).

Három. Ez nem óda Verestóy Attiláról. Nem is nekrológ. És igen, sok mindent vélek elhibázottnak azokból, amiket Verestóy Attila politikusként, szenátorként, üzletemberként, egyszóval csatába küldött „nehéztüzérségként” tett. Mégis, jó volt tudni, hogy van. Mert ha eltűnnek az igazi ellenfelek is, mondd, nélkülük mi lesz velünk?

Négy. Távozásával kevesebbek lettünk. Én mindenképp!

Székelyhon, 2018. január 25.

Kapcsolódó

%d bloggers like this: