Most már tudjuk, hogy négy halottja van a Washingtonban történt erőszakos eseményeknek, miként azt is, hogy Donald Trump minden értelemben elbukta az elnökválasztást.
De a történteknek van néhány olyan olvasata, mely innen (Székelyföldről) nézve is említést érdemel akkor is, ha nem kívánok USA- és demokrácia-szakértőnek tűnni, de mégis, van itt néhány észrevétel.
Mi a képviseleti demokrácia?
Klasszikusok megidézése nélkül is kompromisszumos gazdasági-politikai érdekérvényesítés szabad választásoknak álcázva, ahol a többség szavazata dönt. Bár ezt a meghatározást nem feltétlenül így találjuk “kőbe vésve”, azaz a demokrácia tudományos leírásakor nem ez a jellemző, mégis ez a lényege — a most zajló globális jelenségek tükrében mindenképp.
Hogy mikor működik “jól”, azaz a közhangulat szempontjából elfogadhatóan, konfliktusmentesebben ez az ún. demokrácia? Ha a szemben álló felek (ami nem feltétlenül csak két pólust jelenthet) (tömeg)támogatottságukhoz mérten részesülnek a jóból, azaz a tortából, másként fogalmazva a pénzből és hatalomból, mely szerves szimbiózisa egymásnak: egyik sincs a másik nélkül.
A torta elosztására való hajlandóság jelenti a kulcsot!
Csak azok képesek kompromisszumra, netán némi elfogadásra, akik részesülnek a tortából. Csak akkor nem polarizálódik teljesen a két-több oldal, ha a tortából mindenki részesül — érdekérvényesítési erejéhez és képességéhez mérten. Ha ez elmarad, akkor élet-halál harc folyik, és Amerika megmutatta, nem csak képletesen. De kisebb közösségekben is tetten érhető az analógia, hasonlóképpen működik ez a fene nagy képviseleti demokrácia és az egymástól (nem!) elválasztható hatalmi ágak.
A csereháti kisegítő iskola ügye
A kilencvenes évek közepén a székelyudvarhelyi városvezetés azt hitte, hogy érvényesíteni tudja érdekeit a Szeplőtelen Szív görög-katolikus apácarenddel, illetve az annak hátterében álló akkori román államhatalommal szemben. Azt hittük meg tudjuk akadályozni, hogy a város akarata ellenére lehessen olyan intézményt létrehozni Székelyudvarhelyen, mely semmilyen figyelemmel nincs a település érdekeire. Hát nem, mert hiába voltak győzelemre esélyesek a vonatkozó törvények, annak alkalmazását elkerülték azok, akiknek ez a feladata (rendőrség, ügyészség, bíróság), majd a végrehajtó hatalomtól jogszabályi támogatás is érkezett — ellenünk. A városi magánvagyonból állami közvagyonná minősítették a vitatott földterületet (melyre a gyermekotthon és rendház épült), így szüntetve meg a város jogalapját arra, hogy bármibe is beleszóljon.
Hiába volt szép és felemelő a küzdelem erkölcsileg, a csatát elvesztettük, mert nem akartuk tudomásul venni, hogy nincs elég hatalom és pénz a mi oldalunkon. A tortából nem engedtünk, így hát elvették az egészet. Erővel, ha nem is fizikaival.
Kard ki, kard!
Harcosok klubjában tag lenni férfias dolog, de mindig magában hordozza a veszítés lehetőségét is, hiszen egyszer mindig kerül egy erősebb. Ez a harc természete, különben sakk lenne, a játék öröme. Vagy sporthorgászat.
Székelyföldről nézve látszólag érdektelen, hogy mi is zajlik az USA-ban. Látszólag. Magyarország szempontjából sem érdektelen, hiszen ez lesz az — immár nagyban is tesztelt — módszer a tortafukarok félreállítására.
Székelyföldről nézve a FIDESZ (nemzet)politikája létfenntartó, ez nem kérdés, de aki Á-t mond, készüljön a B-vel is. Hinni akarom, hogy meglegyen a B verzió, különben tiszta Ámerika leszünk. Mi is, ti is.
Nyugi, én is harcos vagyok. Éppen ezért, legyőzhető…
Szőke László
